A román televízió keresett meg azzal, hogy beszéljek az erdei sátorozás során szerzett tapasztalataimról, valamint azokról a kísérletekről, amelyeket a medvék élőhelyén végeztem. Arra voltak kíváncsiak, hogyan reagálnak a medvék az ember jelenlétére a Kárpátokban, amikor az ember hosszabb időn át sátorozik a területükön.

” Egy magyar természetfotós kísérletet végzett a Fogarasi-havasokban, amely azt igazolta, hogy a medvék csak élelem miatt közelítenek az emberekhez. Több hónapon át egy üres sátor érintetlen maradt, ám amikor ugyanezt a menedéket hal szagú ruhával helyezte ki, a medvék rövid időn belül széttépték. Ugyanakkor a sátor mellett lévő egy pár használt bakancsot nem bántottak. A természetfotós hangsúlyozza, a medvék nem az emberek társaságát keresik. A konfliktus alapvető oka nem az ember fizikai jelenléte, hanem az antropogén eredetű táplálékforrások hozzáférhetősége. A települések terjeszkedése, a nem megfelelően kezelt szerves hulladék, továbbá a turisták szándékos vagy akaratlan etetési gyakorlatainak következtében a medvék fokozatosan habituálódnak az emberi környezethez. Ez a folyamat csökkenti a faj természetes óvatosságát, és olyan helyzeteket eredményez, amelyekben az ember és a medve közötti találkozások egyre gyakoribbá és potenciálisan veszélyesebbé válnak. Az így kialakuló helyzetet gyakran „medve-problémaként” értelmezik, noha biológiai és ökológiai szempontból egyértelműen emberi eredetű konfliktusról beszélünk. „