Ezúttal igazán izgalmas jelenetet rögzített a vadkamera: két különböző őzbak jelent meg ugyanannál a fiatal fenyőnél, körülbelül egy óra eltéréssel. Az első bak alapos munkát végzett – fejével, homlokával, majd agancsával is végigdörzsölte a fa vékony kérgét. Nem volt kérdés, hogy területet jelölt.
A második bak jóval visszafogottabb volt. Ő nem kezdett dörzsölni, inkább csak hosszan szaglászta a helyet, figyelmesen végigkutatta a másik bak nyomait. Szinte látszott rajta, hogy olvassa a „szagos üzenetet”, amit előtte hagytak.
Ez a viselkedés egyáltalán nem ritka. Az őzbakok a párzási időszak előtt gyakran dörzsölik a fejüket, homlokmirigyeiket és agancsukat fiatal fák törzséhez. Ennek két fő szerepe van: az agancs megtisztítása, valamint a területjelölés – szagokkal.
A homlokmirigyek váladéka a fakérgen marad, amit más bakok és a suták is érzékelnek. Ezek a nyomok afféle névjegyek: ki járt ott, milyen erős, és mennyi ideje lehetett ott. A második bak valószínűleg ezért volt ilyen óvatos – előbb felmérte, kinek a területére lépett.
Ez a fajta illatkommunikáció a mi szemünk elől rejtve marad, de a vadkamera segítségével mégis bepillanthatunk ebbe a csendes, de nagyon is jelentőségteljes párbeszédbe.
