A Fogarasi-havasokban végzett fotózás során világossá vált, mennyire érzékenyek a vadon élő állatok a környezetükben felbukkanó idegen ingerekre. Már egy üres sátor is képes kíváncsiságot ébreszteni bennük, miközben a medvék esetében a villanó vakuk menekülést váltottak ki, a rókák viszont inkább érdeklődve vizsgálták az új jelenséget.

Ez jól mutatja, hogy a fajonként eltérő viselkedésmódokhoz alkalmazkodva kell szervezni a terepi munkát, és minden beavatkozásnak – legyen az fotózás vagy kutatás – tudatosnak kell lennie, hogy minimalizáljuk a stresszt az állatok számára.

A felvételek rávilágítanak, hogy az állatok adaptív viselkedése alapvető a túlélésükhöz, és az emberi jelenlét új tényezőként formálja a természetes reakcióikat.

Egyúttal az időjárás kiszámíthatatlansága és a terepi körülmények kihívásai is hangsúlyozzák, hogy a természetben végzett munka felelősségteljes felkészülést igényel.

Mindez arra emlékeztet, hogy az élőhelyek tisztelete és a beavatkozások minimalizálása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a vadállatok zavartalanul élhessenek természetes környezetükben.