A medve „szelfije” belülről – ilyen, amikor bekapja a kamerát
A tavasz és az ősz vége a Kárpátokban mindig különleges időszak. Tavasszal a párkeresés, ősszel pedig – a tél előtti hiperfágiával együtt – a fokozott mozgás jellemzi a medvéket. Ilyenkor a viselkedésük sok tekintetben megváltozik, és tapasztalataim szerint erősebben érvényesül a területvédő, domináns magatartásuk. A megszokottnál jóval aktívabbak, és sokkal érzékenyebben reagálnak minden idegen szagra, tárgyra vagy mozgásra – így a kihelyezett vadkamerákra is.
Bár minden évben több kamerámat is letépik a fákról, kifejezetten dühös, támadó reakciókat főleg tavasszal és a tél előtti hónapokban tapasztalok. A tavaszi párharcok időszaka és az őszi területvédő magatartás gyakran együtt jár azzal, hogy a medvék próbálják „semlegesíteni” az idegen tárgyakat. A nyári, csendesebb hónapokban ezzel szemben többnyire csak kíváncsiságot és óvatos vizsgálódást látok: megszagolják, megérintik a kamerát, de ritkán válnak agresszívvé.
Az őszi nagy táplálkozás, a hiperfágia hozzájárul ugyan ahhoz, hogy sokkal többet mozognak, de a kamerák elleni támadások hátterében gyakran nem az éhség, hanem az állandó területvédelem áll. Egy infra LED villanása, egy halk kattanás, vagy akár a műanyag szaga is elég lehet ahhoz, hogy a medve vizsgálódásba – vagy adott esetben agresszív reakcióba – kezdjen.
Az október és november évek óta a legkritikusabb időszak. Ilyenkor látom a legtöbbször, hogy a medvék nemcsak megközelítik, hanem megragadják, elrángatják vagy széttépik a vadkamerákat. Egyre gyakoribb, hogy nemcsak megszagolják vagy megtapogatják, hanem szó szerint megtámadják.
Idén novemberben sem volt ez másként: négy kamerámat is letépte egy-egy medve. Volt, amelyiket megrágták, másikat szétnyitották, hogy belenézzenek. A most közzétett videó is egy ilyen találkozás eredménye. A felvételen látszik, hogy a medve először megrázta és arrébb dobta az eszközt, majd néhány órával később, teljes sötétségben visszatért, és a szájába vette a kamerát. Szerencsére nem harapott rá erősen, így a készülék nem sérült súlyosan, de a rögzítőpántok kioldódtak, a kamera kinyílt, és a kezelőfelület napokig az esőnek és fagynak volt kitéve. Amikor egy héttel később visszatértem, éppen esett az eső – mégis, a kamera belseje száraz maradt. Néhány óra szárítás és tisztítás után hibátlanul működött tovább.
A most közzétett felvétel ebből az eseménysorból származik: a medve által bekapott vadkamera készítette, különleges, belső nézetet adva a ragadozó szájáról. Jól látszik rajta a nyelve, a fogai és a szájpadlása is – olyan perspektíva, amelyet rendkívül ritkán lehet megörökíteni. A videó a Déli-Kárpátok egyik eldugott lejtőjén készült, ahol a kamera hónapok óta zavartalanul működött, egészen a medvével való találkozásig.
Az őszi időszak minden évben új kihívásokat tartogat: a medvék ilyenkor megmutatják határozott, territoriális oldalukat. Bár néha komoly károkat okoznak a felszerelésben, minden ilyen találkozás közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsem, hogyan reagálnak a területükre kerülő idegen tárgyakra – és mitől válik egy vadkamera számukra fenyegetővé vagy „megsemmisítendő” célponttá.
