A hiúz szőrmintázata részletesen megfigyelhető volt, miközben hosszasan vizsgálta a műbaglyot
Amikor egy természetidegen tárgyat helyezek az állatok vonulási útvonalába, célom, hogy megfigyeljem, miként reagálnak egy váratlan elemre. Ebből megtudhatom, mennyire kíváncsiak, óvatosak, vagy intelligensek az adott faj egyedei. Az idegen tárgy nemcsak érdekes, hanem időigényes akadály is számukra. Elidőznek körülötte, hosszabban vizsgálják, így hosszabb ideig tartózkodnak a kamera látóterében. Ezzel lehetőségem nyílik az állatok részletesebb megfigyelésére, mintha csupán elhaladnának a kamera előtt.
Egy életnagyságú uhu utánzatot használtam vizuális csaliként, amely a vártnál is jobban bevált. Amikor a hiúz először találkozott a tárggyal, óvatosan körbejárta, majd egy időre eltűnt a kamera elől. Azonban mindössze egy perccel később visszatért, hogy újra megvizsgálja az utánzatot. Az ilyen típusú figyelem nemcsak az intelligenciáját és kíváncsiságát mutatja, hanem azt is, milyen megfontoltan, kiegyensúlyozottan reagál az új ingerekre.
Mivel az uhu utánzat percekig lekötötte a figyelmét, a kamera látóterében is tovább tartózkodott, így kivételesen hosszú ideig tudtam tanulmányozni természetes viselkedését. Ez a módszer segít abban, hogy a rendkívül ritkán megfigyelhető állatok, mint a hiúz, valóban részletes és zavartalan megfigyelés tárgyává váljanak.
A hiúzok a megismert fajok között különösen kiemelkednek: rendkívül intelligensek, higgadtak és kiegyensúlyozott vérmérsékletűek. Ez a nyugalom és önállóság lehetővé teszi, hogy természetes viselkedésük hosszabban, zavartalanul figyelhető meg.
A hiúzok bundamintázatának összehasonlítása kameracsapdás felvételek alapján
A hiúzok megfigyelése és dokumentálása a Kárpátokban igazi kihívás, hiszen ezek az állatok elképesztően rejtőzködőek. Míg egy-egy vadmacskát vagy medvét nagyobb eséllyel lehet „elcsípni” a természetben, addig a hiúz ritkán kerül szem elé, így a megfigyelésük legtöbbször vadkamerákon keresztül történik. Az egyedek azonosítása azonban korántsem egyszerű feladat. Ebben a bejegyzésben részletesen bemutatom, hogy miként azonosítom a hiúzokat a bundájuk mintázata alapján, amit egyre fejlettebb technikával tudok kivitelezni a vadkamera-képeken.
Az első lépés a képek átnézése. A vadkamerák által készített felvételeket gondosan rendszerezem és különböző szempontok szerint szűröm, például dátum, időpont, valamint a kép minősége alapján. A nagyított képek alapján, ahol a mintázat jól kivehető, megkezdődhet az összehasonlítási folyamat.
A monitoron megnyitva a képeket, kimerevítem azokat a felvételeket, ahol az állat oldala és a lábai jól látszanak. Ezután elkezdem összevetni a foltok mintázatát: figyelem a foltok nagyságát, helyét és az egyes foltok közötti távolságokat. A megfigyelt foltokat egy táblázatban vagy digitális vázlatban rögzítem, és feljegyzem az esetleges különbségeket. Az így kialakult „adatbázis” alapján a későbbi megfigyelések során már könnyebb azonosítani, ha egy új egyed jelenik meg, vagy éppen visszatér egy régi ismerős.
A folyamat sokszor aprólékos munkát igényel. Egy alkalommal például több képen szerepelt egy hasonló mintázatú hiúz, de az egyik folt alakja és helyzete alapján megállapítottam, hogy két különböző egyedről volt szó. Az ilyen apróságok rendkívül fontosak, hiszen a Kárpátokban ritka állatok minden egyede értékes információt szolgáltat a populáció egészéről.
Az egyedi azonosítás révén pontosabb képet kaphatunk a hiúzok területi eloszlásáról, szokásaikról és arról, hogyan hat rájuk a természetes és emberi tényezők változása. Ez a módszer hosszú távon nemcsak a hiúzok megfigyeléséhez, de a természetvédelmi erőfeszítések hatékonyabbá tételéhez is hozzájárul.
A bundamintázat elemzése alapján három különböző állatról van szó.
