Pontosan egy kilométer megtétele után, ahogy kiléptem egy kanyarból, váratlan látvány fogadott, egy medve galoppozott lefelé a betonúton, egyenesen felém. Azonnal megfordultam, és futni kezdtem visszafelé, amerről jöttem. A hátizsákom idegesítően himbálózott a hátamon, miközben a lejtőn lefelé rohantam. Időnként hátranéztem, vajon jön-e még felém a medve, közben hangosan kiabáltam, hogy vegye észre, ember van előtte.
A medve időnként megállt, majd ismét ügetni kezdett lefelé, kitartóan az irányomba. Nemsokára két hegyi kerékpárost pillantottam meg, akik felfelé tartottak az úton. Kiabálva figyelmeztettem őket, hogy álljanak meg, mert egy nagy testű medve közeledik lefelé, egyenesen felénk. A kanyar miatt még nem láthatták, de a hangomból azonnal megértették a hogy nem viccelek. Gyorsan megfordították a kerékpárjaikat, és ők is menekülni kezdtek a medve elől. Az egyikük végig mellettem maradt, míg futottam, a másik kissé előrébb tekert.
A medve végül az alsó kanyarban, közvetlenül a sorompó előtt megállt, majd hirtelen visszafordult, és eltűnt az erdőben. Ekkor érkezett meg egy útkarbantartó csapat, akik éppen zárták vissza a sorompót, és készültek felfelé haladni a hó eltakarításában vettek részt a magasabb régiókban. Az egyikük látta az esetet, ezért felvettek a platóra, így jutottam fel biztonságban a területemig, biztonságban áthaladva azon az útszakaszon, ahol a medve még valahol a közelben ólálkodhatott.
