A Kárpátok hatalmas barna medvéi elképesztő látványt nyújtanak. Több száz kiló izom és erő. És mégis, egy apró tenyérnyi vadkamera képes megállásra késztetni őket. A felvételeken láthatod, ahogy az egyik medve lassan, háttal ereszkedik le a meredek hegyoldalon, egy fatörzsbe kapaszkodva, hogy elkerülje a kamera közelségét. Egy másik medve megáll, ásít egyet, mintha azt mondaná: „Ez érdekes, de nem az én dolgom”, majd továbbindul. És persze ott van a kíváncsi éllat, amely bátran közel merészkedik, megszagolja, hozzádörgölőzik, vagy akár rágcsálni kezdi a kamerát.

A reakciók sokfélesége az ismeretlenségből fakad. A kamera alakja, illata és anyaga teljesen idegen számukra, a vadonban minden szokatlan inger potenciális veszélyt jelenthet. A halk működési zajok, az emberi kéz érintése, minden apró jel gyanakvást kelthet. Emellett az egyéni temperamentum is döntő. Ahogy az emberek között vannak bátrabb és óvatosabb személyiségek, a medvék között is megtalálhatók a merészebb és a félénkebb egyedek.

A barna medvék intelligensek és kíváncsiak. Emlékeznek helyszínekre, élelemforrásokra, tanulnak a tapasztalataikból, így a változó környezetben is boldogulnak. Minden új tárgyat „rejtvényként” kezelnek. Vajon veszélyes, élelmet rejt, vagy ártalmatlan? Ezért szaglásszák, dörgölik, rágcsálják a kamerát, miközben értékes információkat gyűjtenek az ismeretlenről. Egy apró kamera így nemcsak rögzíti a történéseket, hanem felfedi a medvék gondolkodásmódját és felfedezővágyát.