A vadkamerás felvételeimen gyakran látom, hogy a medvék megszaglásszák a tereptárgyakat, például egy kidőlt fát vagy tuskót, majd minden további tevékenység nélkül továbbállnak. Ez a viselkedés többnyire egyszerű kíváncsiságból fakad. A medve gyorsan ellenőrzi, járt-e ott más állat vagy hagyott-e hátra bármilyen illatnyomot, amely számára információt hordozhat. Ilyenkor a szaglászás rövid ideig tart, nem társul hozzá dörgölőzés, karmolás vagy egyéb jelölőmozdulat, tehát a cél nem a kommunikáció, hanem a környezet felmérése.
Előfordul, hogy a rövid szaglászás valójában táplálékkeresést szolgál. A korhadó tuskók és kidőlt fák üregeiben gyakran találni hangyabolyokat, lárvákat, bábokat vagy más rovarfészkeket, amelyek különösen értékes, fehérjében gazdag táplálékforrást jelentenek a barna medvék számára. Ilyenkor a medve szaglással méri fel, hogy rejlik-e zsákmány a fa belsejében, és ha a szag elég erős, a törzset is szétszedi, hogy hozzáférjen a rejtett falathoz.
Összességében tehát a rövid szimatolás jelenthet egyszerű környezetellenőrzést is, de lehet a táplálék utáni kutatás első lépése. A különbség abban áll, hogy a medve továbblép-e azonnal, vagy meg is próbálja felbontani a tuskót, hogy hozzáférjen az esetleges élelemhez.
