Egyetlen hiba, ami tönkreteheti az éjszakádat, sátradat – és téged is

Ezért ne tarts élelmiszert a sátorban! 

A Fogarasi-havasokban végeztem egy terepi kísérletet, amelynek célja az volt, hogy megfigyeljem, hogyan reagálnak a ragadozók és a nagyvadak arra, ha egy sátorból ételszag szivárog.

A túrázók gyakran követik el azt a hibát, hogy a hátizsákban vagy a sátorban tárolják az élelmiszert – ezzel önmaguk biztonságát és a vadállatok természetes viselkedését is befolyásolják. 

Az ételek helyett olajoshal szagát használtam, de magát a halat nem tettem ki. Nem akartam a medvéket hozzászoktatni ahhoz, hogy a sátor az élelem megszerzésének helye, hanem ellenkezőleg a cél az volt, hogy a sátorhoz ne jutalom, hanem semleges vagy csalódást keltő tapasztalat kapcsolódjon.

A medvék rendkívül jó tanulási képességekkel rendelkeznek, különösen az élelemszerzési helyzetekben. Ha a sátor környékén valóban ételt helyeznél el, az állat azonnal megerősítést kapna: a sátor = jutalom, élelemforrás. Ez klasszikus kondicionálás révén gyorsan rögzülne, és a medvék később is visszatérnének a hasonló emberi objektumokhoz (sátor, kunyhó, hátizsák).

Az általam alkalmazott módszer azonban épp az ellenkező hatásra épül.

Csalódáskeltő tanulás. A hal illata, mint erős inger, odavonzza az állatot, mert az szorosan kapcsolódik a táplálékkereséshez. Amikor azonban a szag forrásánál nem talál élelmet, hanem csak a szagot érzékeli, akkor a várakozás és a valóság közötti ellentmondás csalódást eredményez.

Etológiai értelemben ez a negatív prediktív tapasztalat. A sátorhoz nem társul jutalom, így hosszabb távon a medve nem fogja azt élelemszerző helynek tekinteni. Ehelyett semleges tárgyként, vagy akár olyan helyként jegyzi meg, ahol „nem éri meg keresgélni”.

Ez a módszer:csökkenti a habituáció és a pozitív kondicionálás veszélyét, amely az ember–medve konfliktusok egyik fő oka,

hozzájárul a biztonságos együttéléshez, mert az állat nem tanulja meg az emberi jelenlétet az élelemhez társítani,

és tudományos szempontból is értékes, mert jól példázza, hogy a nagytestű ragadozók viselkedését tanulási mechanizmusokkal lehet befolyásolni, nem kizárólag fizikai eszközökkel (kerítés, villanypásztor).