Negyedik alkalommal raktam ki sátrat a romániai Fogarasi-havasokban. Korábbi kísérleteim célja az volt, hogy megfigyeljem, miként reagálnak a medvék egy elhagyott, üres sátorra, illetve hogyan viselkednek, ha ételszagot éreznek.

A korábbi tapasztalataimról itt olvashatsz:
https://www.percsichtamas.hu/medve-projekt/

Ezúttal azonban más céllal tértem vissza. A sátor mellé fotócsapdát és külső vakukat telepítettem, hogy a már meglévő vadkamerás videók mellé egy látványos állóképet is készítsek. Egy olyan felvételt képzeltem el, amelyen egy medve a sátor bejáratát szaglássza – egy pillanatot, amelyben benne van a vadon feszültsége, kiszámíthatatlansága és ereje.

A jelenet valóban megtörtént, de a fotó elmaradt. A medvék érkezése előtti napokban még vadmacska és róka is megjelent a sátor körül, ekkor a fotócsapda hibátlanul működött, a vakuk is villantak. Ám amikor végre megérkezett a medve, a technika cserbenhagyott. A memóriakártya meghibásodása miatt a rendszer nem rögzített semmit.

Pedig minden adott volt. A vadkamera felvételein jól látható, ahogy a medve megáll a sátor előtt, fejét a bejárat felé fordítja, és szimatolni kezd. Pont ez volt az a mozdulat, amelyre hónapok óta vártam – de a kép, amely mesélhetett volna erről a pillanatról, nem készült el.

Ilyen technikai hiba rendkívül ritka, évek óta nem fordult elő nálam memóriakártya-probléma. A felszerelést – a fotócsapdát, a vakukat és az egyéb eszközöket – leszereltem. Nincs értelme kint hagyni a télre. A medvék többsége ilyenkor pihenőre vonul, a korábbi havi harminc megjelenés helyett a következő hetekben már csak egy-két példány bukkan majd fel.

A mínusz tíz fokos éjszakák nem kímélik az elektronikát, ezért a projektet tavaszra halasztottam. Akkor újra próbálkozom, bízva abban, hogy a jelenet megismétlődik, és ezúttal a technika is mellém áll.